Palásti László:
A római Montmartre
Beszélgetés két világhírű művésszel a Via Marguttán

Az olasz főváros negyedik kerülete a művésznegyed, a romiad Montmartre. A műtermekkel zsúfolt Via Maogutta alig egy percnyire van a Piazza d'Espagnától, a spanyol tértól. A pestiek is jól ismerik a neorealista olasz filmekből. Festői szépségű, híres lépcsősora tavasztól őszig napfürdőző boltoslányokkal és csinos modellekkel zsúfolt.
Eszpresszó a Via Marguttán ... A pultnál fekete hajú, középkorú férfi beszélget egy érdekes, markáns arcú, bozontos ősz hajúval. Az együk Periele Fazzini, a másik Amerigo Tat, pontosabban: Tóth Imre Az egyik Olaszország legkiválóbb szobrásza, s a másik sem áll mögötte a modern szobrászművészek ranglistáján. Az egyik szülletHttt olasz, a másik évtizedek óta él Itáliában, de minit a neve is mutatja — magyar, sőt: magyar állampolgár.
Fazzini most érkezett vissza Düsseldorfból, ahol példátlan sikerű kiállítása volt a Kunsthalleban.

A „Vakaródzó macska"

Megisszuk az aromás, hamisítatlan eszpresszókávét, azután Fazzini meghívására belépünk a szobrász közeli műtermébe. Mindjárt a bejárartital szemben világhírű műve fogad, a Vakaródzó macska. Művei közül mégis nőszobrait kell elsősorban említeni. "Nőalakjai mind modernek, de mintha egyben görög istennők is lennének" — írja róluk a legnevesebb német műkritikus.
— Talán a Lovas elnevezésű szobromat szeretem legjobban — mondja Fazzini. — Azt hiszem, sikerült megörökítenem az 'érzéseit' a vad lónak, amelyet most alkarnak betörni. A lovas igyekszik egyensúlyt tartani, biztos az erejében, de a ló még ellenáll, fejét lefelé veti, ám érzi már, hogy meg keli adnia magát.

Figurális absztrakt

— Olvasom az absztraktok elleni támadásokaz és csodálkozom, hogy egyesek képtelenek elválasztani a figurális absztraktot attól, amelynél valóban nem lehet látni, hogy mit ábrázol. A szobor legyen egészen modern, de kifejező és érthető. Az én Fésülködő lány szobromon a nő valóban fésülködik, ezt mindenki látja.
Fazzini szerényen beszel műveiről, pedig Európa majdnem valamennyi nagyvárosaiban, de Japánban, Amerikában is rendkívül nagy sikere volt kiállításainak. Csak az utóbbi évek eredményeit ismerteti. Nagydíjat kapott az auschwitzi emlékmű pályázaton, első díjait kapott ás pályázatokat nyert a Velencei Biennalen, Toikióban, Kassaiban, Saarbrückenben, Düsseldorfiban, Münchenben, New Yorkban és a Rodin múzeum kisbronz-kiállításán Páirizsban.
Mintha szégyenlené, hogy olyan sokat beszélt magáról... Megöleli Amerigo Tot-ot, a mi Tóth Imrénket és megjegyzi:

A „Termini"

— De a Termini pályaudvar relief pályázatát te nyerted meg, nem én...
Igen, a római központi pályaudvar előtt Tóth Imire alumínium reliefje alatt naponta tízezrek haladnak át. A római pályaudvar forgalmának méretei közismerten hatalmasak. Igaz, vannak még mozgalmasabb indóházak is a világon, de azokat viszont nem díszíti műremek. A homlokzati fríz tizenhat méteres alumínium lemezekből készült. Tóth a vonat mozgását, a vasút összekötő funkcióját érzékeltette. Absztrakt, és mégis figurális. Mozgás, sebesség, ritmus van a reliefen.
— Nálam valóban összefolyik az absztrakt és figuratív — mondja. — Most a római kémiai intézetnek készítek faldíszt. Itt a molekulák mozgásait érzékeltetem. Örülök, hogy Olaszországban is megbecsülnek, bár a kritikusok természetesen elfogultak az olaszok javára. Nem mindenkinek tetszett, hogy a Róma kapujának díszítésére kiírt 'pályázatot én nyertem meg. Viszont, amikor a brüsszeli világikiállítás pályázatán győztem az Európa-pavilon díszítéséért egyöntetűen elismerő 'kritikát kaptam. A közlekedést ábrázoltam. "Mozdonyszörnyetegem — mint írták — félelmetesen szép volt..." Visszatérve a Termini pályaudvarra, büszke vagyok rá, hogy a rotterdami építészeti főiskolán a reliefemről készült makett segítségével tanítják a Terminit.

Pesti kiállítás?

Újtra Fazzini veszi át a szót:
— Gyakran álmodozunk Amerigóval. Mindketten szeretnénk elérni, hogy amit csinálunk, az fedje elképzeléseinket.
Halkan tűnődve teszi hozzá:
— Szeretném megalkotni a tökéletes szobrot.
Tot-Tóth nevet:
— Én is...
A magyar szobrásszal visszatérünk a művészek eszpresszójába. Most nem feketekávé hanem cinzano van soron. Tóth Imre megjegyzi:
— Lehet, hogy Budapesten is lesz kiállításom. Ennek nagyon örülnék.
Bizonyára a magyar közönség is...