Amerigo Tot

Sok emberrel összefuthatunk. Ismeretlenekkel, ismerősökkel, régi és új barátokkal. Mégis ritka, szinte kivételes, amikor elmondhatjuk: találkoztunk Valakivel. Ez életreszóló. Még akkor is, ha szót sem szóltunk, sőt, kilométerek ezrei, országhatárok vonalai húzódnak közöttünk. S kézfogásra, szembenézésre soha sor sem kerülhet. Mégis jelenvaló, itteni és mostani az ismeretség, a megszólítás, az emberi kapcsolat a legfontosabban: a világra és benne magunkra döbbenésre. Ilyen találkozásra nyit lehetőséget mindenkinek, aki fogékonyan keresi, szereti az igazságot: Amerigo Tot – Tóth Imre. Nem „távolba szakadt hazánkfia”, aki néha hazalátogat, aki tört, idegenes hangzókkal, hangsúlyokkal, kiejtéssel beszél magyarságáról. Fehérvárcsurgó, Budapest, Drezda, Róma… gyűjtőfogház, SS-haláltábor, szökések, zsalugáterfestés, kávéházi rajzolás, világhírű szobrok, pápai megrendelés, a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje. Egy ember életútja, aki szobraival minden emberi sorsról szól. Az utolsó ítélet 427 figurája, a Termini pályaudvar dekoratív plasztikája, a sebesség, mozgás, muzsika alumínium reliefje, a Kavicsasszonyok, a Birkózó, s a többi alkotás, az Őfelsége, a kilowatt, a Tiltakozás és a Csurgói Madonna, amit szülőfalujának adott, s akiről Rómában így beszélt: „ Abban a szoborban tulajdonképpen egy romantikus gesztus volt, a Csurgói Madonna tulajdonképpen az anyám, a kis Jézus én vagyok, de úgy valahogy, ahogy magamat elképzeltem. Az útnak induló gyerek, akit az anyja még félt, de már a másik kezével elengedi. Olyan önéletrajzféle volt abban a kis szoborban. Valahogy az volt az érzésem, hogy sok év után a föl-földobott kő valahogy mégis csak leesik, és egészen biztos, hogy nem akarok itt leesni. Szóval, ha le fogok esni, akkor már ott fogok leesni, a szülőhazámban. Ott akarok leesni. Valahol az embernek be kell végezni egy életet, és nem akarom itt befejezni.” Ezzel az emberrel találkozhattam most a tavaszi fesztivál alkalmából kiadott albumában. Méltóan és valóban közkinccsé teszi az alkotásokat az IPV és a WTO kiadásában, a Révai Nyomda dolgozóinak remekművű munkájával. Nagyszerű eseménye ez a könyv a fesztiválnak. Amerigo Tot szavaival: „ A munka vagy beszél, vagy nem beszél: hallgat…” Ez életreszólóan szól a művész Tóth Imre életéről, az emberi életről….

P.I.