AMERIGO TOT – TÓTH IMRE  (1909  - 1984 )

 1909. szeptember 27-én született Fehérvárcsurgón, a Károlyi grófok egyik kastélyának szomszédságában. A szobrász elmondása szerint születésekor mustban fürösztötték meg. Édesanyja, Naszályi Zsófia a Komárom megyei Naszály községből kerül Csurgóra. Édesapja, Tóth Imre a visszaemlékezések szerint fuvarosként dolgozik ez idő tájt és a Fehérvárcsurgó határában található Tatár-hegy homokját szállítja a közeli Fehérvárra.

 

Tíz éves koráig él Csurgón és valószínűleg innen kerül 1919-ben a Ciszterciek fehérvári iskolájába, ahol gimnáziumi tanulmányait kezdi. Az I. világháború után nem sokkal, 1921-ben a család Budapestre, pontosabban Sashalomra költözik. A háború idején lovaskatonaként szolgáló apja most lovasrendőrnek vagy csendőrnek áll. (Más kereseti forrása is lehetett, mert lassacskán nyolc házat vásárol Sashalmon, amitől az 1950-es államosítás fosztja meg a családot.)

1927-ben a gimnáziumot a budapesti Lónyai utcai református iskolában, érettségi vizsga nélkül fejezi be. Ugyanebben az évben felvételt nyer a budapesti Mintarajziskola (a későbbi Iparművészeti Főiskola) grafika szakára. Tanárai: Helbing Ferenc, Kaesz Gyula és Leszkovszky György. Kapcsolatba kerül Bortnyik Sándorral. Részt vesz a Modiano cigaretta plakátsorozatának kivitelezési munkálataiban. A tanulás mellett a PIATNIK gyárban vállal munkát. (A Piatnik Magyarország akkori legnagyobb kártyakészítő üzeme volt a Rottenbiller utcában, de a két világháború között színes kartonok és dobozok készítésével is foglalkozott.) Az itt szerzett ismereteit később Rómában, az Il Messagero nyomdájának cinkográfusaként (1936-38) hasznosítja. Budapesti éveiben tagja lesz a baloldali nézeteket valló Kassák Lajos Munka Körének.

1930-ban kitüntetéssel végez a Mintarajziskolában. Ugyanezen év tavaszán elvbarátaival a Nemzeti Színház előtt turulista tüntetőkre támadnak. Az összecsapásnak rendőri beavatkozás és a kőbányai Gyűjtőfogház a vége. Innen három hónap múlva szabadulva otthon értesítés várja: 1931-től felvételt nyert fél évre a dessaui Bauhausba, bentlakásra. Nem gondolkodik sokat, gyalog vág neki a nagy útnak.

1931 a Bauhaus utolsó éve Dessauban. Már sokan hiányoznak a korábbi mesterek közül, mégis olyanok tanítottak, mint Lyonel Feininger, Josef Albers, Vaszilij Kandinszkij, Joost Schmidt, Gunta Stölzl, Alfred Arndt, Walter Peterhans és Moholy-Nagy László.

 

 

1932-től az iskola Berlin egyik külvárosában, Steglitzben próbálkozott a fennmaradással. Még ez év októberében Tóth Imre otthagyja az iskolát és tengerésznek áll. (Schwinemünde, Kornstadt, Helsinki, Aaland-szigetek, Stockholm. Csak néhány helyszín, ahol Tóth Imre partra szállt.) A következő év elején a hatalomra kerülő nácik betiltják a Bauhaus működését.

 

 

1933-ban visszatér Berlinbe, majd Otto Dix őt és barátait (Kepes György, Hans Hofmann, Helmut Klose) fogadja drezdai iskolájába. Itt Drezdában, a Brücke Galériában rendezi első kiállítását. Február 10-én a nácik a tanítványokat letartóztatják és Zwickauba internálják. Innen sikerül megszöknie egy lengyel költővel valamint Leo Meter (1911-1944) nevű német barátjával egyetemben, majd Csehszlovákia és Ausztria érintésével Itáliába menekül.

1933. június 4-én gyalogszerrel érkezik Rómába. (Az érkezés mesébe illő történetét Szerb Antal rögzíti Utas és holdvilág című 1937-ben megjelent regényében.) Rómában hónapokig vendéglői portrézásból, szobafestésből, mázolásból (a Minerva szálloda zsalus ablakainak festése), cinkfestésből él. Az éjszakákat a hajléktalanok menhelyén (a Via dei Pettineti-n) tölti. Novembertől viszont (Luttor Ferenc segítségével) ösztöndíjasként a Római Magyar Akadémia (Collegium Hungaricum) lakója lesz (1936-ig). Itt kezd szobrászattal foglalkozni. Megismerkedik Mészáros Lászlóval és Grantner Jenővel. (Antik mosoly, 1933 / Beethoven, 1934)

1936-ban a Via Vittoriába költözik egy kis műterembe. Nem messze innen, néhány házzal odébb a Via Marguttán talál rá aztán a hatvanas évek legendás helyeként emlegetett otthonára. Elkészíti a Három özvegy című fa plasztikáját valamint a Bikák kisplasztikát.

1937-ben az albán kormány nemzetközi pályázatot hirdet nemzeti hősük, Szkander bég lovasszobrának elkészítésére. A pályázatot Amerigo Tot nyeri, de az időközben Albániát meghódító olasz fasiszta rendszer egy másik szobrásszal, Romano Romanellivel készítteti el a Tot által megálmodott lovasszobrot. (A szobor ma is látható Rómában a Piazza Albanián, az Ostiai Postahivatal tőszomszédságában.) Megmintázza a Tisztelet Donatellónak című domborművét. Ebben az évben hazalátogat Magyarországra.

1938-ban a „Premio per Giovani Artisti”-nak, a fiatal olasz művészek évi díjának nyertese. Domborműveket készít: Születés, Keresztelés, Beszélgetés az írástudókkal, Utolsó vacsora, Keresztre feszítés, Kiűzetés a paradicsomból, Golgota, Feltámadás. Judit, Salome, Táncoló Bacchánsnők.

1939-ben ismét hazalátogat. A budapesti Madách-szobor pályázaton a bírálók Pátzay Pállal megosztva legjobbként értékelik művét, melyet Juhász László építésszel közösen tervezett. További portrészobrokatkat készít: Celestina illetve A hermetikus költő. Elkészül a Csendélet című dombormű.

1940-ben Bolognába a Goldoni család síremlékét készíti el. A sokalakos kompozíción, Az utolsó ítéleten a pokolra jutottak között Hitler és Mussolini arcképe is felfedezhető. (Összesen 472 figura van a domborművön.) A mű közvetlen előzménye a Bányászati oktatás (1938-39) sokalakos domborműve, valamint a mezopotámiai pecséthengerekre hajazó Relief sorozatai. Elkészül a Próféta, Donatella valamint Lénárd Sándor portréja is.

1942-ben készíti a Zsuzsanna és a Zsuzsanna a fürdőben című szobrait.

1943-ban a németek által megszállt északi országrészben reked. Hamarosan átszökik a fronton és csatlakozik a Nemzeti Felszabadítási Bizottsághoz. Ejtőernyős kiképzést kap, majd összekötő tiszt a Bizottság és a partizánok között. (7 futárszolgálatot teljesít.) Elmondása szerint többször látta felülről a lángoló Budapestet, sőt egyszer a Hortobágyon is landolt ejtőernyőjével. Parancsnoka az az Alessandro Pertini, aki később, a hetvenes évek végén Olaszország köztársasági elnöke lett.

1945-ben: elkészül A szép nápolyi nő (La bella Partenopea). A háború megváltoztatja az addigi reneszánsz szellemiségben dolgozó művészt, a külső és belső tér összekapcsolására törekszik szobraiban. Kétféle stílusa bontakozik ki ez idő tájt. Kavicsok ihlette munkái: A Kavicsasszony sorozat (1940-1945).

1946-ban készült szobrai: Veszekedés, A gróf úr, Dr. Birnbaum, Külföldi tudósító, A holdkóros, Városi látogatás, Vidéki látogatás I-II., A pletyka I-II., Az asszonyok, Falusi üdvözlégy. Ebben az évben újabb olasz szobrászati díjat, a "Premio Saint Vincent"-et nyeri el.

1947-ben Kardos Tibor a római Magyar Akadémia (Collegium Hungaricum) akkori igazgatója Renato Guttuso mellett Amerigo Tot-ot is felkéri, hogy legyen az intézmény művészeti tanácsadója. Ebben az évben illusztrációkat (fametszeteket) készít Lénárd Sándor Ex Ponto és Orgelbüchlein című köteteihez. Szintén ekkor találkozik Lukács Györggyel, aki Magyarországra invitálja. Ezekben az években részben pénzszerzés okából, de alapvetően nyughatatlan, változatosságra vágyó természete miatt belekóstol az autóversenyzésbe, filmszerepeket vállal, sőt szigony-vadászattal is foglalkozik. (Elkészülnek A nyugalmazott birkózó és A generális című szobrai.)

1948-ban a Forte dei Marmi első díjának nyertese. 1948-1952-ig a V. Pinto kerámia manufaktúra igazgatója Vietriben. Jellegzetes zöld és kék vázákat készít. (Valószínűleg ebből az időszakból származtathatóak nagyméretű terrakotta figurái: A terhes nő I-II., A kőasszony.)

1949 hozza meg egyik leglátványosabb művészi sikerét és teszi világhírűvé, amikor a római Termini pályaudvar frízeire kiírt nemzetközi pályázatot megnyeri. Az anodizált alumíniumlemez-kompozíció 1953-ra készül el véglegesen. (Csontok és szemaforok szobra is erre az évre tehető.)

1950-ben A helyreállítás (máshol: újjáépítés) köve című szobrával a Mostra della Ricostruzione szobrászati díj nyertese. (A mű elveszett.)

1950-52 között Svájcban, Dániában és Svédországban mutatja be műveit.

1952-ben a XXIV. Velencei Biennále olasz pavilonjának kiállítója. Számos állami és magánmegbízásban részesül. (Európa elrablása 1952-54)

1953-ra elkészül a Termini-fríz.

1954-ben az építészet ’új’ anyagából, betonból készíti a Meteor című térplasztikáját, amit később 1960-ban állítanak fel a XVII.nyári olimpia tiszteletére a Pier Luigi Nervi által tervezett római Sportpalota (Palazzo dello Sport) mellett. Elkészül a Külügyminisztérium mennyezeti domborműve és A kő mint gordiuszi csomó című szobra. Kiállít Bolognában, és kilép az Olasz Kommunista Pártból.

1955-ben mintázza Az erdei favágók, A favágó családja, Erdei nimfák, Az öreg favágó, Mezőgazdaság, Az aratók Erdei köpülők, A krisztusfaragó ember, Olajbogyó szedők, a Halász és a köcsögös és A műtét című domborműveit.

1956-ban a római Mezőgazdasági Kiállítás (Mostra dell’ Agricoltura) első díját nyeri el a fenti domborműveivel. Átadja a Bari-i Takarékpénztár (Cassa di Risparmio delle Pugile) épületéhez készített 10 részből álló Il Tavoliere című bronzkapuját, amit a fenti domborművekből állít össze. Ismét részt vesz a Velencei Biennálén. (Nem gép az ember, A kő)

1958-ban, a Brüsszeli Világkiállításon A szörny lokomotív (Il mostro locomotivo) című nagyméretű szobrával szerepel, amit az Európai Közlekedés Pavilonja előtt állítanak fel.

1959-ben adja át a római Autóklub (Automobile Club d’Italia) főigazgatóságának épületében a Hengerek, reflektorok és alagutak című betonreliefjét. (Hasonló formavilágú az Ember a gépek között és a Geometrikus izmok című szobor is, mely a római Olimpiára készült. Ez utóbbit Tot maga mázazta és égette. A római Sportpalotába (Palazzo dello Sport) került.)

1960-ban önálló kiállítása nyílik a Római Quadriennálén. Absztrakt és geometrikus kisplasztikákat készít: Tiltakozás (Protest) sorozat. Felállítják a Meteort.

1962-ben önálló kiállítással vesz részt a XXXI. Velencei Biennálén. Londonban is kiállít. Elkészül az Ordítás és a náci, A használhatatlan masina, az Őfelsége, a Kilowatt és
A föld füle. Ebben az évben a Spoletói Fesztiválra egy balett darab forgatókönyvét írja és díszleteit is saját maga készíti.

1963-ban Denis Chevalier meghívja Párizsba az Art d’Aujourd’hui című folyóirat által rendezett „Actualité de la Sculpture” című kiállításra, a Galerie Creuse-be. Olyan művészekkel állít ki, mint Henry Moore, César, André Bloc, Alicia Penalba. Ugyanebben az esztendőben Henry Mooreral és Ossip Zidkine-nal egyetemben meghívást kap Belgrádba, ahol a Modern Művészetek Múzeumának készítenek egy-egy szobrot. (A múzeum a Délszláv Válság idején bombatámadás áldozata lett.)

1963-ban elkészíti a Raffaello nevű luxus óceánjáró plasztikai díszeit 1963-64. (A hajót 1983-ban rakétatalálat érte az iráni partoknál, és elsülyedt a Bûshehr-öbölben.) Erre az évre tehető A kagyló című plasztika megvalósítása is.

1965-ben Pietro Aretino olasz, reneszánsz költő erotikus verseihez készít illusztrációkat. Felvetődik a Csurgói Madonna ötlete.

1966-ban megnyeri a római Kennedy-emlékműre kiírt pályázatot. Önálló kiállítása nyílik New Yorkban. Tanulmányút Japánba és Indiába 1966-67.

1967 Mikrokozmosz a makrokozmoszban (Bartók emlékmű) terve.

1969-ben készült szobrai: Hommage á Karinthy Olivecrona, Keresztes és a Kozmosz, a repülés. Ebben az évben hazalátogat Magyarországra. Kiállít a Műcsarnokban, Tihanyban, Pécsett, Szegeden és Debrecenben.

1970-ben felkérik a Bari-i Szépművészeti Akadémia (Accademia di belle arti di Bari) tanárának. 10 évig tanít itt. A hetvenes évek elején kerül jó viszonyba vatikáni körökkel, akik fontos megbízatásokhoz juttatják. A mag apoteózisa, mely későbbi formájában a gödöllői Szent István Egyetemre kerül, már ebben az esztendőben foglalkoztatja a művészt. Szereplőként részt vesz Damiano Damiani: A legszebb feleség című filmjében.

1971-ben a Szent Péter Bazilika utolsó kapujának tervében is megjelenik a mag motívum. Több kisplasztika készül ebben a témakörben.

1972-ben felállítják Cosenzában, a Vallone di Rovito egyik szikláján A Banderia fivérek emlékművét, amit Amerigo Tot egy jó évtizeddel korábban megnyert pályázat eredményeként készített. (A Banderia fivérek Itália egyesítéséért harcoltak. Ezért hívta segítségül a szoborban Tot az elszakadt lánc formát. A Pulp című film egyik szerepét rá osztják.

1973-ban a szicíliai Palermóban nyílik kiállítása.

1974-ben a híres Keresztapa trilógia második részében Michael Corleone (Al Pacino) testőrét alakítja. Továbbá elkészíti VI. Pál pápa portréját, valamint azt a kelyhet, amelyet aztán a pápa a Szent Év megnyitásakor celebrált misén használt. Ugyancsak Amerigo Tot munkája az a kalapács és vakolókanál, amiket a Porta Sacra megnyitásához és befalazásához használtak. Egy philadelphiai korház számára többalakos szökőkutat készít.

1976-ban a tengerparti Anzio városában, Nero villájának romjai közelében készít egy II. világháborús emlékművet. Egy német katonai bunkerből alakítja át A harcos mint a béke őre (máshol: Békeharcos) című munkáját. A hetvenes évek végén jelentős magánmegbízást kap a perzsa sahtól, Reza Pahlavitól: Teheráni emlékmű - Khatami generális síremléke.

1978-ban állandó kiállítása nyílik Magyarországon, Pécsett. Elkészíti Székek című szoborsorozatát a Pécsi Kisplasztikai Biennáléra. Az Olasz Tudományos Akadémia aranyérmes tagjává választja.

1979-ben a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével tüntetik ki.

1980-ban alkotja meg a Történelmi ellipszis-t a Szent Péter Bazilikába, a Magyarok Nagyasszonya Kápolnába. Elkezdődik A mag Gödöllőre szánt változatának kivitelezése. (Budapesten, a Petőfi Csarnokban készült a szobor 1:1-es gipsz modellje.)

1982 március 18 - április 18. Utolsó hazai kiállítása Budapesten, a Vigadóban.

1983. A mag felavatása Gödöllőn. A Bartók emlékére készített Mikrokozmosz a makrokozmoszban avatása Kecskeméten.

1984-ben korházba kerül. II. János Pál pápával lábadozik.

1984. december 13-án hal meg Rómában. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. (Síremlékét 1989-ben állították fel, Melocco Miklós készítette. 1-1-585/586)